Vähemmän on enemmän
(A kevesebb több)
A 2017 szeptemberében a III. Sepsiszentgyörgyi Kovácstalálkozón elhangzott előadás bővített változata
A Hagyományok Háza 2013-ban kiadott egy ”A népi iparművészeti alkotások minősítésének megújult szempontrendszere” című gyűjteményt, melyben az alább közölt, Kriski Zoltán által írt cikk megjelent. Az előadás az ő gondolatait tovább részletezve és tovább gondolva született meg.
Kriski Zoltán 2015-ben halt meg. A Magyarországi Kovácsműves Céh létrejöttének egyik elindítója és szervezője volt, amiért örökös tiszteletbeli tag státuszt kapott a tagságtól.
Népi ékszer
Általános előfeltevések
A népi iparművészeti alkotások bírálatakor is, mindenekelőtt a tárgyalkotó tevékenységek általános szempontjait figyelembe véve fogalmazhatjuk meg a jó tárgy szakmai ismérveit. Ezt az összefüggésrendszert a tradíció megőrzése nem függeszti fel, hanem a maga sajátosságai mentén éppen aláhúzza, és kiemeli annak átfogó érvényét. A szép tárgy az összefüggések szerves egységeként jön létre, és mint ilyen is írható le. Véleményem szerint mindez a konkrét szakágtól függetlenül vizsgálható és értelmezhető, az alábbi ábrával szemléltetném. Az ábra jól érzékelteti, hogy az egyes tárgyakban megnyilvánuló anyagi és szellemi összefüggések konkrét és közvetlen kapcsolatban állnak az összes többi aspektussal. A középpontba kerül a világképi összefüggés, mivel az minden más szempont (ön)értelmezésében is megnyilvánul, mindent áthat. (A kérdés természetétől függ a kapható válasz természete.)
Fontos válaszra váró elméleti kérdés – többek között – a népi iparművészet, az iparművészet, az iparművészet és a design fogalmának és határainak, kölcsönhatásának és átfedéseinek elemző megközelítése. A két szélső pólus az alkotó – befogadó közeg – világképi összefüggésében és azon túl is megmutatkozik: csak és kizárólag másolás, konzerválás vagy mindig és teljes megújítás; egyediség vagy sorozatgyártás; természetes vagy mesterséges anyagok használata; kézműves vagy ipari technológia és így tovább. A kérdés részletes elemzése, jobb megértése lényeges folyamatokat eredményezhet az elmélet, az oktatás, a minősítés és az alkotói gyakorlat, sőt a társadalmi megítélés és jelentőség oldaláról egyaránt.
A népi iparművészet önmeghatározásában a tradícióhoz való viszonyulás kiemelt jelentőséget kap. A tevékenység mai jelentőségeit, történeti célját, értelmét és mikéntjét is érdemes volna részletesen és sokoldalúan (történeti, néprajzi, művészettörténeti, design, szociológiai, művelődési, gazdasági, jogi stb. szempontból is) elemezni, vitára bocsátani. Véleményem szerint a társadalmi-gazdasági-technológiai változások már régóta követelnék a néprajzi megközelítés mellett számos más szakterület bevonását a komplex, ma is érvényes válaszok kimunkálásához.
A nemzeti önismeret, hagyományaink őrzése és hiteles újrafogalmazása összefügg egymással, s egyúttal társadalmi folyamatok, változások részesei és alakítói.
Összeállította: Kriski Zoltán
A tárgy és formatervezés szakma, mint az utcaseprés. Tanulható, gyakorolható – csak kicsit összetettebb, és sokkal több készülés kell hozzá, mint egy seprő, lapát és a szemét. A teremtéssel járó szenvedés sajnos velejárója, „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”. Sok gyakorlat, rajztudás, szakmai tudás, kis építészet, művészettörténet, statika, arányérzék. És a teremtés öröme, ami emberi természetünk része.
Egy jól megtervezett tárgy több rétegből áll, mint a hagyma (Shrek mondja ezt az ogrékról). Elvárás, hogy tökéletesen szolgálja funkcióját, arányos legyen, anyagszerű, illeszkedjék környezetéhez (mesterségünk alkalmazott művészetként van definiálva, épületvasalataink stílusát az épülettel összhangban tervezzük), magas technikai színvonalon kivitelezett. Ahogy a lágyan dolgozó rugó, határértékig méretezett.
A művészet általam vallott feladata: Kapcsolatot teremteni a profán- hétköznapi, és a szellemi szféra között, felemelni az ember szellemét az anyagtól az isteni közegbe. A görög színház nem pusztán szórakoztatott, hanem katarzist(megtisztulás, felszabadulás) nyújtott nézőinek. Ezért a szegényebbek belépti díját a városállam fizette.
A jó terv sok energia, befektetés. Döntések sorozata, amikor össze kell hangolnunk a gyárthatóság (technológia, költségek, határidők), és az esztétika szempontjait. A kézművesség a legdrágább tárgykészítési módszer korunkban, ezt tudnunk kell. A gépi munka olcsóbb, gyorsabb, egyenletesebb minőségű…viszont embertelen. A készítőjének is, és a felhasználónak is. Egyedi igényeket – igényes embernek- csak a kézműves tárgy tud kielégíteni.
Nézzük, a rajzból kiindulva, ám pontjait kissé átírva, milyen feltételeket kell betöltenünk egy tárgy tervezése során. A kategóriák annyira összefonódnak, hogy elgondolkodhatunk, melyik pont hova is tartozik, illetve új pontokat is kijelölhetnénk a körön.( A tradíció például a világkép része? Én új pontba vettem, mert a világképtől elkülönítve is tárgyalható. A szerkezet lehet a funkció része, de tartozhat akár a „forma” pont alá is. A Társadalmi és a Gazdasági környezet lehetne egyetlen pont is, Környezetként. Talán a hetes szám, mint a tökéletesség száma, fontos volt az ábra megteremtőjének.)
0. Világkép
A legfontosabb, ami annyira részünkké vált, hogy nem is érzékeljük, a világról alkotott képünk. Amilyennek látjuk és tartjuk világunkat, olyan tárgyat, környezetet teremtünk. (Nézzünk körül, milyen környezetet hagyott hátra az az eszme, ami az anyagot, és csakis az anyagot tartotta elsődlegesnek. Kocka házak, emberanyag (?), junk food (szemét étel), olcsó tömegáruk.)
A középkori egyházi művészet nem értelmezhető a mediterrán asztrológia jelképrendszerének ismerete nélkül, az Újszövetség Evangéliumai is tartalmaznak utalásokat rá. A magyar népművészet jelképeiben azonosságok mutathatók ki a kínai asztrológiával. (A kínai 12 osztatú kör, ahogy a mediterrán is, a magyar népi asztrológia 24 tartományra osztja ugyanazt a kört, és a párok első felében a jelkép megegyezik a kínai jellel). NEM díszítőművészetről van tehát szó ott, ahol az értetlen utókor matyó mintákat pingál össze-vissza. Képzeljük el, ha a KRESZ táblák jelentése lassan-lassan feledésbe merülne, néhány generáció múlva tucatnyi STOP vagy BEHAJTANI TILOS tábla „díszítené” az összes utcasarkot, minden irányban.
- Anyag
Anyagismeret nélkül nem lehet tervezni. Minden anyagnak vannak lehetőségei, és megvannak a korlátai. Ez a modern design képzés elhibázott gondolkodásmódja, rászabadítják a programokkal dolgozó, és csak programokra kiképzett Okosberciket a gyanútlan anyagra. A következmény néha nevetséges, bár inkább sírni kéne rajta. A XX sz. elején, az Iparrajziskola idejében a tanulók minden második héten két napot jártak elméletet tanulni, és lám, milyen szakembergárdánk volt.
Vasból például nagyon óvatosan lehet csak bútort készíteni, mert nehéz, nyáron forró, télen hideg, és nagyon nagyot lehet belerúgni véletlenül, amit majd a felhasználó lábujja bán. Kombinálni kell tehát más anyagokkal. De ott vannak a vas magnetikus tulajdonságai is, amit még senki nem mért föl, milyen hatással van az emberi szervezetre? Összegyűjti és leárnyékolja a rádióhullámokat, megváltoztatja a föld mágneses erővonalait…akarunk egy ilyen anyagból készült ágyban aludni?
A Bibliában a vas a bűn jelképe, mert a legkeményebb, ugyanakkor a leghamarabb elpusztuló fém. Emiatt szakrális, templomi tárgy anyagának fenntartásokkal ajánlom. Az arany és az ezüst nem csak ritkasága, hanem antibakteriális, tisztító hatása miatt is értékes. Gondoljunk a K.u.K. tiszti kulacsok ezüst bélésére. Rézből sem véletlenül készítenek bográcsot, konyhai eszközöket. A rézből készült karkötő állítólag enyhíti a reuma hatását. Minden fém különféleképp hat a szervezetre.
Nem azt állítom, hogy a vas rossz anyag, sőt! Csak tudnunk kell, mire és hogyan használjuk.
- Funkció
Elsődleges a tárgy tervezése során. Szigorú korlátokat szab, ugyanakkor vezeti is a gondolatot, formát.
A fegyverek minden korban a csúcstechnológiát jelentették, és tökéletesen szolgálták funkciójukat. Noha céljuk a gyilkolás, ami rossz, mégis, fontosságukat kiemelő díszítettségük, jól felépítettségük, arányaik, gondos kivitelezettségük magas esztétikai értékeket hordoz.
A funkció alá értendők az elsőre nem észrevehető részletek is. A régi polgári lakások nagy belmagassága biztosította a nyáron is hűvös mikroklímát. (Ellenben a funkcionalistának elkeresztelt lakótelepi épületekben – az „emberanyag” ketreceiben – minimálisra vett födém magasság és falvastagság nyáron fűt, télen hűt.) Egy piszkavas lenyújtott szára (vagy a hosszú kard végsúlya) a fogó kéz közelébe helyezi a súlypontot. Nem mellesleg szebb is, harmonikusabb is.
- Technológia
A gépek, alapanyag, energia könnyű elérhetősége soha nem látott lehetőségeket biztosít a technológiák sokféleségének. Ami gátat szab, az pénzügyi okokra vezethető vissza. A manufaktúra volt az első lépés ( a munkafolyamat felosztása lépésekre, előbb betanított munkásokkal, majd gépekkel, marketinggel, tökélyre fejlesztve a pénzgyűjtést), ami a céhes tárgyalkotást, az ember teremtő képességét erőszakos terjeszkedéssel, tömegtermeléssel kiszorította. Walfrid Huber beszélt a középkori kovács bárókról, akik uralkodóknak adtak kölcsön. Ők voltak az ipari forradalom finanszírozói.
A kézműves évek alatt felhalmozott tudásával, a műhelyében felállított és a munkafolyamat megkövetelte módon, felváltva használt gépeivel soha nem versenyezhet velük…pénzcsinálásban.
Tiszteljük az anyagot, energiát! Most sok van belőle, de nem végtelen mennyiség. Egy finn kovácstalálkozón (II. Baltic forging week) egy német kolléga videóján három jókora üllőt sárga melegre hevítettek, majd prés alatt belenyomtak a közepükbe egy 30 cm átmérőjű hengert keresztben. Egy ujjal sem kellett hozzáérnie, és kész volt a „szobor”. Én a Pazarlás szobrának nevezném. Ezer éve még sok száz munkaórával állítottak elő minden kilónyi vasat.
- Forma
A tárgy tervezés nem lehet dekorációs elemek sorba fűzése véletlenszerűen. Forma és funkció, forma és mondanivaló, forma és arány, forma és ritmus, matematika, mindez összhangban kell legyen egy tárgyon belül, akár az építészetben.
Egy barokk vagy Ógörög épület arányaiban az aranymetszés, arany arány (a+b/a=a/b azaz 1,618 033 988… azaz 1,618) szabályai érvényesülnek, szigorú rendben meghatározzák az ablakok, tagozatok méreteit, helyét, magasság és szélesség arányát. Az építészet, akár a zene, közvetlenül szól a szellemünkhöz, a tudat megkerülésével.
A szimmetria erőt, statikus energiát fejez ki. (Ezért jelenik meg előszeretettel a diktatúrák építészetében és jelképeiben, mint a Szovjet filmek páros férfi-nő alakja, kezükben sarló-kalapács. De tárgyalás technikában, PR marketingben is tanítják: a megállapodás, ígéret kimondásakor vegyél fel szimmetrikus testhelyzetet)
Ugyanígy, minden forma, kompozíció jelentőséggel, jelentéssel bír. Konstruktivizmus és dekonstruktivizmus beszél hozzánk. A Budapest Lehel téri csarnok dekonstruktivizmusa destruktív, lebontó. Bevallottan az.
- Tradíció
Egy kultúra összegzett tudása. Mankó és segítség döntésben, formaalkotásban. Közös nyelv, amit minden tagja ért és beszél. Az idővel folyamatosan változik, alakul, frissül.
Folyamatosan olvasott és írott, vagyis megtapasztalt és továbbadott. A mai helyzetről elmondhatjuk, hogy nagyrészt halott, megkövesedett minden országban, népben, mert a média, a globalizmus sokkal erősebben, erőszakosabban hat ránk, és főleg a fiatal generációra hangerejével, primitívségével, érzékiségével. Tradícióink halottak, mint a latin nyelv, mert bár megtanulható (könyvekből, szubkultúrákon keresztül, mint a táncházmozgalom), de nem élünk benne, és főleg nem érti minden tagja a társadalomnak. A népművészet nem oszlik már fel tájegységekre, de nem is állít már elő napi szükségletre tárgyakat. Sótartó és gyertyatartó, pecsenyesütő villa, fokos és ajtópánt. Marginális dísztárgyak. (A kés és bicska kivétel, hozzátartozik egy férfi eszköztárához, ez meg is látszik késes és bicskakészítő iparunk virágzásán.) Mégis fontosak, mert visszahódíthatja a tradíció pozícióját általuk, ha változik a helyzet. Az energiabőség 300 évvel ezelőtt kezdődött a szén bányászatával, és már itt vár ránk a vége a horizont mögött, mint az alkony. Utána nem marad más, csak feledésre ítélt kultúránk és tradícióink. A kézművesség újra éledése (jó esetben). Bátran nyúljunk hát vissza érte, de változtassunk is rajta, hogy újra élővé váljon kezünk alatt. Különben csak szimpla stílusmásolat marad.
- Társadalom
Egy nép közös tudatalattija sokkal erősebb, mint épített környezete. A Skandináv demokrácia 800 éve már létezett, mikor királyaiknak be kellett tartania a népgyűlés határozatait. A németeknek nem maradt sokkal több a háború után, mint társadalmuk (a szabadságot a Bristol és Liberator bombázók exportálták hozzájuk), mégis ujjá építették vele az országukat.
- Gazdaság
A tárgyalkotás szempontjából: tömeggyártás és kézművesség, költséghatékonyság és teremtés-alkotás, tőke által irányított közélet, és individuum egymásnak feszülése. A technikai (és szellemi) hanyatlás jelei szemmel láthatóak. A Pantheon 2000 éve áll, modern építészetünk pedig 50-100 évre tervez épületeket. Napi igényeket kielégítő (plázák), gyorsan építhető, még gyorsabban lepusztuló épületek. Az USA-ban már feledésbe merült a tégla és kőfalak technológiája.
Ami megteremt és életben tart egy magas színvonalú kézművességet, az a mecénások léte. A középosztály, a műértő pártfogók. A pénzes Palik nem elegendőek, szükségeltetik a jó ízlés, az igényesség. EZ hozza létre az iparos társadalmat, az iskolákat, műhelyeket.
Vähemmän on enemmän. Azt jelenti, a kevesebb több. Ez a finn formatervezés jelmondata. A felsorolt szempontok mindegyike fontos, csak együtt használva sikerül majd szép tárgyakat készítenünk. Ha csak a forma lebeg a szemünk előtt, akkor formalisták leszünk, ha csak a funkció, akkor funkcionalisták. Ha csak a gyárthatóság, akkor meg üzletemberekké válunk. A tervezés egyensúly teremtés is egyben, libikóka, balanszírozás a sokféle elvárás között. Sok sikert hozzá.
2017. szeptember 15.
Zsámbék
Szombathy Gábor