AZ EGYESÜLETÜNKRŐL

Az egyesület 14 díszmű kovács kezdeményezésére 1991 decemberében alakult a Szabolcs-Szatmár megyei Népművészeti Egyesület és a Népművészeti     Egyesületek Szövetsége támogatásával.

1992-ben a cégbíróságon önálló egyesületként bejegyzésre került. (10.PK.61.981/2)

• a kovács kézműves hagyományok ápolása, újjáélesztése
• ezen hagyományok széleskörű megismertetése a közönséggel
• a kézművesség szerepének erősítése
• a szakmailag, esztétikailag hiteles alkotómunkához szükséges feltételek megteremtésének segítése
• tagjai egyéni, kulturális szakmai érdekképviselete
• segíteni a szakmai képzést, továbbképzést
• kapcsolattartás más hasonló szervezetekkel (külföld)
• gazdasági tevékenységet folytatni céljai megvalósításának érdekében, segíteni tagjai gazdasági működését

A Céhet díszmű kovácsok alapították: népi iparművészek, iparművészek, a népművészet ifjú mesterei az ország minden részéről. Nagy örömünkre szolgál, hogy az idős, tapasztalt mesterek mellett egyre több fiatal, 20-30 év közötti tagunk is van.
A Céh nyitott szervezet, tagja lehet bármely kovács, aki igényes szakmai tevékenységet folytat a kultúrált tárgyi környezet alakításában szerepet vállalva (alapszabály). Vannak rendes, pártoló és tiszteletbeli tagok.

Magyarországon a XIX. század végén, a XX. század első felében, a historizmus majd a szecesszió korszakában rendkívül magas színvonalú kovácsművesség virágzott, ami aztán a század második felében lassú, de folyamatos sorvadásnak indult. Az építészet elfordult a kovácsoltvas alkalmazásától, ami pedig korábban az egyik legfontosabb társművészete volt.
Nemcsak művészeti, hanem funkcionális szempontból is nagy jelentőséggel bírt. A század végére odáig fajult a helyzet, hogy a mesterség puszta fennmaradása is kérdésessé vált. Alig maradtak művelői, de még ezek körében is csak néhányan foglalkoztak valódi kovácsolással, általánossá vált a hidegalakításokkal, sorozatban készült félkész termékek felhasználásával előállított „ kovácsoltvas”-nak hazudott silány művek gyártása.
Ebben a helyzetben, az 1980-as években kezdett néhány fanatikus megszállott kovács azon dolgozni, hogy szeretett szakmáját a kihalástól megmentse, becsületét helyreállítsa.
Rájöttek, hogy egyéni erőfeszítéseik nem elég hatékonyak, szükségét érezték az összefogásnak, a közös cselekvésnek. Az évtized végén a nagy társadalmi változások szabad utat engedtek a civil szerveződéseknek. Élve a lehetősséggel, az első újonnan alapított, alulról szerveződő egyesületek között alakult meg a Magyarországi Kovácsmíves Céh.

30 éves történetünk során sikerült az alapításkor meghatározott célok és feladatok szerint működni. Szó sincs róla, hogy maradéktalanul elértük volna ezeket a célokat, és végrehajtottuk volna a magunk számára meghatározott feladatokat, de igyekeztünk.
Szakmai-kulturális egyesületként a tevékenységeink alapvetően két, egymással szorosan összefüggő célt szolgáltak:
1. segíteni a tagok szakmai fejlődését,
2. ismertté és elismertté tenni a jelenkori hazai kovácsművességet.
Ezek érdekében szerveztük rendezvényeinket, amelyek közül csak a legfontosabbakat emeljük ki.
A kezdetektől rendezünk kovácstalálkozókat, regionális, országos és nemzetközi szinten. Ezek egyszerre szólnak befelé és kifelé, a kovácsoknak és a közönségüknek: szakmai fórumok, bemutatkozási lehetőségek, látványosságok és ismeretterjesztő alkalmak, szakmai megmérettetések, tapasztalatcserék, szervezeti kapcsolatok és egyéni barátságok kötésének alkalmai. A kovácstalálkozók közül külön érdemes megemlíteni a Mesterségek Ünnepén négy alkalommal megrendezett nemzetközi kovácstalálkozókat, és a már 20 éve minden évben megrendezett Vései Országos Kovácstalálkozót.
Működésünk másik nagy területe a szakmai utánpótlást és a továbbképzést szolgáló rendezvények szervezése. Ezek között voltak céhtagoknak és céhen kívülieknek szóló, néhány napos, egy-két hetes, egyhónapos – kezdőknek, haladóknak, és mestereknek szóló – rendezvények, mint szaktáborok, alkotótáborok, tanfolyamok, mesterkurzusok.
A céhtagok műhelyeiben zajló kisebb létszámú belső továbbképzések mellett nagylétszámú szaktáborokat rendeztünk a Zalaegerszeg-Gébárti Kézművesház kovácsműhelyében, 2019 óta pedig a saját Balinkai Kovácsműves Alkotóházunkban.
Egy, a céhtagság számára különösen fontos mesterkurzust külön is megemlítünk: 2008-ban az ausztriai Mauerbachban, az Ausztriai Műemlékvédelmi Hivatal Továbbképző Intézetében Walfrid Huber vezetésével kétszer egyhónapos mesterkurzust rendeztünk „Stílusgyakorlatok” címmel.
Vég nélkül sorolhatnánk a kiállításokat, előadásokat, tanulmányutakat, amelyeket a 30 év alatt megvalósítottunk, de most csak egy, az eddig említettektől karakteresen eltérő munkafolyamatról essen még szó: ismeretterjesztő, dokumentum- és oktató filmek készítéséről. Eddig a magyar népi kovácsművességben kiemelkedő jelentőségű szekérvasalások készítéséről szóló filmsorozatunk, a kovács tűzi hegesztést bemutató oktató és ismeretterjesztő filmjeink, valamint a teljes kovácsmesterséget átfogó oktató sorozat első három filmje készült el.